Ez a con is eljött...
Nem tudom igazából így vasárnap este még szavakba önteni hogy mit is érzek. Voltak jó pillanatok és kevésbé jók is.
Képes beszámoló majd valószínűleg hétfőn várható, addigra kommunikál majd a gépem meg a telefonom, ugye elhagytam a fényképezőgépem meg az át töltő usb-transzportot... vagy mi a bigyót és maradt a telefonom.
Szóval most inkább az érzéseimről benyomásaimról lesz szó.
Most Conra úgy mentem hogy elvileg lett volna jegyem előre, sajnos nem jött össze a varázslat, így egy ismerőssel hosszas telefonos egyeztetések és ide oda telefonálások közepette sikerült lebeszélni hogy megveszi nekem a jegyemet és utána bejutok és kifizetem neki. Hát ez szépen hangzik. A bejutás kicsit macerásabb volt mint szerettem volna. Nem bántam mert a ruhám jó lett, és élvezet volt hordani, sajnos nap végére már alig álltam a lábamon mert facipőtalp és minden kényelme. De végre bent voltam lepakoltam és mehetett a móka mára (szombatra) rengeteg képet sikerült készítenem (a minőséget hagyjuk).
Nap végére sikerült kommunikálnom is pár ismerőssel. Este kiderült kinél hogyan hol mentem el. De nem bántam végre levehettem a cipőt.
Vasárnap már kicsit kisebb lelkesedéssel indultam neki a napnak, be volt borulva hideg és nyálkás idő volt. Valamint egy hatalmas táska húzta a vállamat. Benne sok-sok... felesleges... szükséges... még nem tudtam eldönteni dologgal.
Sikerült a kettes kapunál bejutnom és segítenem kipakolni a pultot, zászlót állítani, sminkes cuccal besegíteni, és kiraktam egy nagyon nehéz fakockás logikai játékot, bevallom nem egyedül csináltam, két srác segített még, de sikerült kiraktuk, és nyertem egy Tribblit! Annyira aranyos kicsi szőrös valami csoda. Ezek után még mindig civilben sikerült lefotóznom pár embert és engem is lefényképeztek párszor (legtöbbször azokkal akiknek segítettem (^.^) ) Mentem rajzversenyre. Nagyon aranyosat rajzoltam legalábbis az asztalnál ahova vissza tértem ott nagyon örültek neki.
Alig melegedett be a dolog össze kellett pakolnom és elhagyni a menedékemet, mert akivel mentem elment, és nem hagyhattam ott a csomagomat. Szóval utazó társkára fel. Cipeltem magammal innentől kezdve.
Végül felvettem egy régebbi CP-m Kurotabout mert vissza kaptam a parókámat amit Móni kifésült kimosott, gyönyörű volt a képen, de mikor kiszedtük a zacskóból még gubancosabb volt mint mikor oda adtam neki. Szegény Móni majdnem sírva fakadt, velem egyetemben... Nem volt egy olcsó paresz... és így viselkedni tőle nem vártam volna (mármint a parókától)
Lőttünk pár közös képet.. végül elkámpicsorodásomban vissza öltöztem a szombati ruhámban, az valahogy úgy sikerült ahogy akartam. és még a parókát is tartotta a lakk (ezzel viszont 4re nőtt a kimosandó parókák száma)
Sikerült össze futnom még pár ismerőssel és jót beszélgettünk készült még pár közös kép és legvégül fogtam egy olyan ismerőst aki hajlandó volt velem maradni. Beszélgettünk és hallgattunk megértve a másikat, sétálgattunk és néha lefényképezett akikkel sikerült össze futnom még.
Tengtünk lengtünk Daleronnal, és egyszer csak
amikor kijöttem a D csarnok kapuján rájöttem, hogy megöregedtem, egyszerűen elfáradtam, belegondoltam egy pillanatra miért is csinálom még ezt? Miért készülök ennyire? Miért hajtok? Miért kapok idegbajt? Miért nem mondom azt, hogy akkor inkább felveszek egy régebbit?
Aztán néztem egy csoport ifjú titánt... pontosabban Atak on Titan-os harcost, és rájöttem hogy pont ezért akarok jobb és jobb és más és más ruhákat készíteni mert volt köztük két leányzó aki nagyon örült annak hogy Sebastyant cosplayeltem. Aztán össze futottam másokkal is és beszélgettünk pár kedves szót és a nap fénypontja megint:
Össze futottam Elfunnyval és Senpaial is, végig taperoltam az egész cuccukat, annyira tetszettek XD Meg is lepődtek, de ha egyszer jó volt (^.^) nekem vitte a pálmát!
Nevettünk és fényképezkedtünk, és olyan jó volt látni őket, és megint begörcsölt az arcom attól, hogy Elfunnyval beszélgettünk arról az ominózus fotózásról amiről a képeket már egy ideje hozom XD
Aztán megint össze szedtem Daleront és pihentünk kicsit végül megkérdeztem, hogy van e kedve velem maradni. Rá bólintott. Elkezdték kihajtani a népet a D csarnokból majd tovább a Fogadó felé, végül eljöttünk a K épület előtt és elköszöngettünk és fényképezkedtünk, aztán csak autóba ültünk lekerült vállamról a nehéz táska, Daleron elkerült addig amíg jólesett neki, és mi is haza vergődtünk.
A lakás egy csatatér... nincs kedvem össze pakolni.
Holnap iskola.
Vegyes érzelmekkel zárom soraimat. Ez a con valahogy édes-keserűre sikerült. Voltak benne jó pillanatok is és voltak benne kevésbé kellemesek is.
Szeretnék a jóra emlékezni... és arra is fogok!
Igen is jól éreztem magam mindannak ellenére, hogy egy idő után egyedül éreztem magam, meg egyedül maradtam.
Sok olyan emberrel találkoztam akikre nem számítottam és jólesett kedves szavuk vagy ölelésük. Remélem a képek egy része vissza adja majd a kellemes élményem.
Most pedig irány harány, lemosni ezt a sok izzadságot és lábfájást és sminket... a smink... na az egy külön sztori XD
Még ide fér:
Szóval smink:
Reggel sötétben sminkeltem ki magam fogalmam sincs hogy sikerült, mint sikerült. nem is voltam természetes fényen sokáig így valószínűleg az első pár képemen szörnyen nézek ki. Aztán találkoztam olyannal, aki rendesen megmondta hogy szörnyű a kinézetem. és találkoztam Emmával is akinél szerencsére volt arcfesték szóval gyorsban levakoltuk a fejem (^^) Onnantól kezdve már valószínűleg kellően hoztam a formám... mert azért jobb volt a rétegnyi púder után bőrbarát arcfesték alatt lenni. Emma a sminkes megmentőmmé avanzsálódott. (Lehet kövi conra ő fog kivakolni? =P , majd meglássuk XD )
Most már tényleg zárom soraimat!
Tribblire fel! (olyan cuki most is itt simizem, képet majd mutatok)
